Határtalan boldogság-4. fejezet

Tudom, hogy még nem lett meg az 5 rendszeres olvasó, de remélem, hogyha felraktom ezt a fejit most meg lesz. Minden bizonnyal bízok bennetek és ne felejtsétek el KOMIT ÍRNI!!! Jó szórakozást kívánok!(:

4. fejezet

- Te meg miért nem válaszolsz nekem?! Vagy húszszor kiabáltam a nevedet, de te rám se bagóztál. Sőt, nem is néztél hátra, hogy ki szólongat téged. –vágta hozzám a szavait.
- Bocsánat. Nem figyeltem. –mondtam megbánóan lehajtott fejjel.
- Jól van. Semmi baj. Menjünk ebédelni, mert már nagyon éhes vagyok. – mondta vigyorogva. Ezt éne nem értem. Az egyik pillanatban ordibál és majdnem átharapja a torkomat, a másikban meg vigyorog. Fura ez a lány. De szó mi szó, nagyon kedves.
- Menjünk. –mondtam és küldtem feléje egy halvány mosolyt. Bementünk az ebédlőbe és beálltunk a sorba ebédet venni. Én csak sült krumplit vettem meg limonádét. Mikor megérkeztünk Stella barátaihoz mindenkinek bemutatott az asztalnál ülőknek.
- Sziasztok! Ő itt Camill. – köszönt Stella a barátainak és bemutatott engem.
- Szia. Én Jessica vagyok. – mondta a lány. Felállt és megölelt. Nagyon váratlanul ért ez az üdvözlés.
- Ő itt Ryan, Linda, Dan, és Alan. –mutatta be Stella a barátait sorba.
- Gyere, ülj le ide. –mondta Ryan mosolyogva és kihúzta nekem a mellette lévő széket.
- Köszi. – mondtam és leültem a székre. Az ebéd nagyjából úgy telt, hogy csak én ettem a többiek beszélgettek csak lassan ettek, amíg be nem jöttek az angyalarcú testvéreknek tűnő három fiú és két lány az ebédlőbe. Megint elállt a lélegzetem.
- Kik ezek? –kérdeztem Ryantől.
- Ők a Cullenek. –mondta. –Legelöl a szőke hajú lány Rosalie, mellette Emmett. Ők egy pár. Utána a sötét hajú lány Alice, mellette Jasper a világfájdalmú képű szöszi. Ők is egy pár. Nem is tudom, hogy lehetséges ez. Ők Dr. Carlisle Cullen és a felesége fogadott gyerekei. – mondta elgondolkozva.
- És ki ő? – kérdeztem és fejemmel abba az irányba mutattam, ahol az a fiú jött be az ajtón, aki mellettem ült matek órán.
- Ő Edward Cullen Sok lány szerint nagyon jól néz ki, de senkivel nem randizik. Szerinted is helyes? – kérdezte kissé undorodva. „ Edward Cullen. Milyen gyönyörű név. „-ízlelgettem a nevét magamban. „ És milyen jól is néz ki. Hogy nézhet valaki ilyen jól? „- tűnődtem magamban és őt bámultam, talán túl feltűnően, mert Ryan elkezdett hadonászni a kezével az arcom előtt.
- Mit is kérdeztél? –kérdeztem tőle.
- Hogy szerinted is jól néz ki Edward Cullen? – ismételte meg a kérdését.
- Nem az én esetem. – mondtam, nehogy észre lehessen rajtam venni, hogy mennyire tetszik. „Szerelem első látásra. De lehet, hogy nem kölcsönös, mert senkivel nem randizik.”-viccelődtem magamban.
- Nem is tudom, hogy miért vannak oda a lányok érte. Szerintem semmilyen különös dolog nincsen benne. Ellenben velem. Bennem sokkal több van, mint a Cullenben, de még sem rajonganak értem a lányok. –mondta mosolyogva. „ Ezt nekem szánta? Remélem nem, mert mindjárt letörlöm az arcáról a mosolyt.”-határoztam el magamban, de nem akartam senkit bántani, mert nem vennék jó néven. A Cullen asztal felé pillantottam és láttam Edwardot, ahogy egy mosoly elfojt. „Mi olyan vicces? Én is had nevessek!”-gúnyolódtam magamban, de abban a pillanatban komor arcot vágott Edward.
- Én sem értem. –mondtam halál nyugodtan. Aztán hirtelen meghallottam a jelző csöngőt és elköszöntem az új barátaimtól. Felálltam az asztaltól és kivittem a tálcámat és elindultam a következő órámra. A következő órám testnevelés volt. Nagyon jó voltam belőle, de ki nem állhattam. Bementem az öltözőbe átöltözni. A tanár párokba osztott mindek és „véletlenül” Edward Cullenhez kerültem. A mai órán tollaslabdáztunk. Kicsit örültem, hogy Edward Cullenhez osztottak egy párba, mert így meg tudom mutatni neki, hogy milyen jó vagyok testnevelésből és a fiúk nagyon szeretik a sportos lányokat, akik mindenből jók, de azt nem, hogy náluk jobb legyen. Elkezdődött a játék. Ütögettük egymásnak a tollaslabdát, míg Edward akkorát nem ütött, hogy átszakadt a tollas ütőnek a hálója. Hangosan felnevettünk együtt, mint a jó barátok, mintha már nagyon régen ismernénk egymást. Senki nem értette, hogy min nevetünk, ezért nem is foglalkoztak velünk. Hirtelen valaki olyan nagyot és erőset ütött az ütőjével, hogy kiesett a kezéből és felém szállt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért erősen lehunytam a szememet. Aztán hirtelen valaki felkapott elrohant velem a lány WC-be.