2010. május 12., szerda

Határtalan boldogság-7. fejezet

Sziasztok!
Megérkezett a 7. fejezet is, de ezt őszintén mondom, hogy nem sikerült annyira jól, ahogy akartam volna, mert most vannak meg jövőhéten a vizsga hetek.
Mindegy azért megpróbálkoztam vele.
Remélem tetszeni fog nektek.(:
Komikat kérek!(:
7. fejezet

Mikor hazaértem gyorsan lecuccoltam és elkezdtem írni a leckét. Hamar készen lettem vele és lementem a konyhába valamit enni, mert már nagyon éhes voltam. Direkt olyan ételt választottam, aminek az elkészítési ideje 1-2 óra. Találtam is egy olyan ételt. Lasagne-t. Anya kedvencét. Másfél órába telt mire megcsináltam. Mikor készítettem az alapanyagokat állandóan Edward járt az eszemben. Milyen gyönyörű az arca, a félholdas mosolya, a fogsora, a nevetése, a hangja és az aranybarna szeme, amiben órákig el tudnék úszni benne. Egyszerűen tökéletes ez a srác. És ami a legfontosabb számomra, hogy tetszem neki. Nem is tudom, hogy tetszhet neki egy barna hajú, barnás zöldes szemű, Texas-i lány. De most nem nagyon fontos ez csak az, hogy tetszem neki. Mikor elkészültem beraktam a sütőbe sülni 30 percet és közben megszólalt a telefon. Elmentem a telefonhoz és felvettem.
- Halló, Wood lakás itt Camill beszél. - szóltam bele.
- Szia, kicsim! Csak azért hívtalak, mert később érek haza. Körülbelül 10 és fél 11 között leszek otthon. –mondta anya.
- Oké, rendben. Csináltam vacsorát neked, amit a hűtőbe raktam be. –mondtam.
- Köszönöm szépen. Sietek. Megyek is. Vigyázz magadra, kicsim. Szeretlek. –mondta anya és lerakta a kagylót.
- Én is. Szia! –mondta, de már nem hallotta meg. Azon gondolkodtam, hogy addig mit csináljak, míg anya haza nem ér. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t, de nem semmilyen érdekes műsor, ezért elhatároztam, hogy felmegyek lezuhanyozni. Felmentem a fürdőszobába és beálltam a zuhany alá, de még mindig nem tudtam, hogy mit csináljak, mert még csak 8 óra volt. Ezért hajat mostam, hogy még tovább húzzam az időt. Most is rengeteg ideig engedtem a vizet, mint mindig. Egyszer csak a zuhanyrózsából nem meleg víz jött, hanem hideg. Mikor végeztem a hajmosással, kiszálltam a zuhanyzóból, de csak akkor vettem észre, hogy nem hoztam magammal a ruhámat. Gyorsan magamra kaptam a törölközőmet és bementem a szobámba a ruhámért, de valamiért nyitva volt az ablakom. „ Nem emlékszem, hogy kinyitottam volna.” –tűnődtem magamban. Odamentem az ablakhoz becsukni, de két hideg kéz fordított maga elé. Nagyon váratlanul ért a látogató. De tudtam, hogy csak Edwardnak lehet ilyen hideg a keze. És tényleg Ő volt az. Nagyon boldog voltam.
- Szia. –köszönt bársonyos hangján. Annyira váratlanul ért a látogatása, hogy elfelejtettem levegőt venni és a szívverésem megszaporodott. Egy kis idő kellett, íg magamhoz tértem.
- Szia. –köszöntem vissza miután visszatértem a földre.
- Úgy hallottam, hogy el kéne neked egy kis társaság. Hát itt vagyok. –mondta mosolyogva és magához húzott és megölelt.
- Miből gondolod, hogy nekem kéne társaság? –kérdeztem kicsit közömbösen.
- Hallottam a gondolataidat. –mondta kajánul. „ Hát persze. Miért nem tudok csöndben maradni?” –mérgelődtem.
- Engem nem zavar. Így legalább tudom, hogy mire gondolsz. –mosolygott.
- Honnan tudod, hogy hol lakom? –kérdeztem. Ez még engem is nagyon érdekel.

2010. május 10., hétfő

100-an voltatok a blogomon!!!

Kedves olvasóim!
100-an voltatok a blogomon!!!
Ezt el sem hiszem. Nagyon jó érzés, hogy ennyien olvassátok a történetemet, bár kevesen írtok hozzá kommentárokat, ami kicsit elszomorít./:
Most a komi határt lecsökkentettem 3-ra, hátha kedvet kaptok a véleményeteket megírni.
AKI A BLOGON CSÁSZKÁL ÉS OLVASSA A TÖRTÉNETEMET, AZOKTÓL SZERETNÉK KÉRNI 1-1 KOMMENTÁRT, HOGY TUDJAM ITT VOLTATOK ÉS, HOGY TETSZETT -E A TÖRTÉNETEM!
A következő fejezet szerdán várható! (2010.05.12-én)

2010. április 25., vasárnap

Határtalan boldogság-6. fejezet

Remélem most sokkal több komikat írtok, mert így nem tudok írni, hogy nem tudom kinek tetszik vagy sem. Szóval MINDENKIT kérek arra, hogyha elolvassa írjon hozzá kritikát, mindegy, hogy jó vagy rossz csak írjon. És bocsánat, hogy csak ennyi lett, de rengeteg fellépésem és felkérésem lett most. Nagyon sajnálom! Remélem tetszeni fog nektek.(:
KOMIKAT!
6. fejezet

- Igen. –mondta és olyannyira elmosolyodott, hogy kilátszódtak gyönyörű, tökéletes, fehér fogai.
- Tessék? –kérdeztem összezavarodva.
- Semmi. – mondta közömbösen és le akarta zárni a témát, de nem hagytam.
- Akkor miért mondtad, hogy igen? –kérdeztem. „Nem is kérdeztem tőle semmit.”- tűnődtem magamban.
- Nem is. –mondta mosolyogva.
- Mi van? Neked telepatikus képességed van? – kérdeztem döbbentem, mert nem értettem semmit. De nem válaszolt semmit csak elkomorodott arccal engem bámult. Most már nem nézett engem, hanem kifejezetten bámult, ami nagyon zavarba ejtő tud lenni néha. „ Tényleg szeret engem?”-kérdezte most, már azaz idegesítő gondolat, de akár hogy is el akartam futni tőle mindig meg talált. Reménytelen volt elmenekülni előle.
- Igen. –mondta megint mosolyogva.
- Te a gondolatomban feltett kérdésemre válaszoltál? – kérdeztem döbbenten.
- Nem, nem válaszoltam semmire. –mondta és megint elkomorodott az arca. „Tehát nem szeret. Nem baj. Remélem majd lesz egy talpig úriember, aki teljes szívéből szeretni fog majd engem. Egyszer csak. Talán soha. Nem akarok egyedül élni és férj nélkül meghalni. Nem akarok olyan lenni, mint Anya. De kit érdekel a véleményem? Senkit. Csak egy lány vagyok, aki mindennél jobban szeret egyedül lenni, mint társaságban lenni. Egyedül lenni és olvasni.”
- Itt áll előtted. –mondta fülig érő mosollyal.
- Hogy mi? –kérdeztem döbbenten. – Te tudsz olvasnia gondolataimban? –kérdeztem. Elég valószínű, hogyha ilyen válaszokat mondd.
- Hát…- kezdte el, de nem fejezte be a mondatot. „Tényleg tudsz olvasni a gondolataimban?”- kérdeztem tőle nyugodtan, minthogyha azt kérdeztem volna tőle, hogy hol lakik.
- Ami azt illeti, igen. Tényleg tudok az emberek gondolataiban olvasni. –mondta.
- Miért nekem mondtad el? –kérdeztem tőle.
- Mert megbízok benned. –mondta mosolyogva.
- Ezt nem honnan tudod, hogy megbízható vagyok? –döbbentem meg.
- A gondolataidból. –mondta a félholdas mosolyával. „ Hát remek. Most már semmire se gondolhatok a közelébe. Ha csak…” –mérgelődtem magamban és egy ötlet jutott az eszembe. Simán meg tudom csinálni, hogy elrejtem a gondolataimat előle. De erről nem tudhat különben a tervemnek annyi.
- Tényleg megbízol bennem? –kérdeztem elpirulva.
- Igen. –mondta azzal a félholdas mosolyával.
- És most mire gondolok? –kérdeztem huncut mosollyal. Arra a legkedvesebb emlékemre gondoltam, amikor nagyon kicsi voltam és anya elvitt az első táncórámra. Mindig boldogság öntött el, hogyha erre az emlékemre gondoltam.
- Az első táncórádra gondolsz, amire anyukád kísért el. -mondta fülig érő szállal. „Tényleg tud mások gondolatában olvasni.” –állapítottam meg.
- Igen. –mosolygott.
- Az érdekel, hogy még mire vagy képes? –kérdeztem egy halvány érdeklődő mosollyal, amikor a gyerek néz az apjára, hogy fojtassa a mesét. De nekem ebben nem lehetett részem, mert amikor megszülettem rögtön elváltak a szüleim, mesélte anya.
- Túl kíváncsi vagy, de hogyha nagyon akarod, akkor majd idővel megtudod. –mondta azzal a mosollyal, amit már nagyon megszerettem. Felállt és kiment a WC-ből. „Nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mire képes. Nagyon fusztrál, hogy nem mondja el.” Kimentem a WC-ből átöltözni, mert már vége lett az órának. Nem telt el pár perc már jöttek is a lányok és kérdezősködtek, hogy mi történt, de én csak egy kurta válasszal válaszoltam nekik:
- Nem nagyon emlékszem semmire. –mondtam és nem is kérdezősködtek tovább. Szerencsére testnevelés volt az utolsó órám, így hamar haza mehettem.

2010. április 7., szerda

Robert Pattinson Budapesten járt!!!








Robert Pattinson Budapesten járt!!! Ez elképesztő!!! :D
Pontosan március 28.-tól egészen április 6.-ig volt!
Egy szállodában szállt meg először névtelenül pár napra rá már hivatalossá is tette ezt.
A VI.ker.-ben és a VIII.ker.-ben forgatott!
A Bel Ami című filmet forgatta, ami 2011-ben kerül majd a vászonra!
Aki el tudott menni a forgatásárá az okosan tette, mert így nem hagyott i semmit.
De aki nem tudta megtenni, annak csináltam pár képet.
Fogadjátok sok szeretettel!!! :D
Még most sem tudom felfogni, hogy ott voltam és élőben láttam Robertet!
Ez elképesztő!
Szerintem, aki elment erre a forgatásra neki volt élete legnagyobb élménye eddigi életében.
Mert nekem igen. Valóra vált egy hatalmas álmom, csak sajna nem lehetett vele beszélgetni, pedig milyen jó lett volna. :(
Csak azt mondták a produkcerek, hogy nem léphet senkivel kommunikciós kapcsolatba, mert félnek, hogy a filmről valami ki fog derülni!
Szerintem sokan nem a filmről érdeklődtek volna, na, de mostmár mindegy.
És még egyszer fogadjátok sok szerettel a képeket, amiket készítettem a barátnőmmel a forgatáson!!! :D
Dius xoxo

2010. április 1., csütörtök

Határtalan boldogság-5. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült, de nem jött több ihlet. Még egyszer sajnálom.:(
És tudom, hogy most pofátlan vagyok, de komikat kérek!!!:/
Előre is köszi a komikat. Dius xoxo
5. fejezet

Nem tudtam, hogy ki volt az, ezért kinyitottam a szememet, de nem láttam senkit. Észrevettem, hogy egy hideg kéz ér az arcomhoz, de nem láttam senkit a közelemben. „ Már megint ez a hülye játék. Nagyon nem tetszik ez nekem, sőt megrémít. Nagyon idegesít, hogy nem látok senkit, de érzem, hogy van itt valaki.”-gondoltam magamban. Lehet, hogy nem is nyitottam ki a szememet csak azt hittem, hogy kinyitottam. És valóban így volt. Annyira megrémisztett, hogy nem látok semmi, de sikerült kinyitnom a szememet. Annyira megrémültem, amikor kinyitottam a szememet, hogy majdnem sikítottam, de ugyan az a hideg kezet éreztem a számon. Edward keze volt az. „Hogy kerültem ide?”- kérdeztem kicsit kábán.
- Szia. –köszönt és egy mosollyal ajándékozott meg. Olyan gyönyörű hangja volt, mint a selyemnek a leglágyabb selyemnek. Bársonyos és dallamos hangja van.
- Hogy kerülök én ide? –kérdeztem még mindig kábán, de most nem a történtek miatt, hanem a hangja és a mosolya miatt.
- Én hoztalak ide, mert eltalált téged egy tollas ütő. –mondta mosolyogva. Olyan gyönyörű és még a mosolya is elbűvölő volt. „Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?”- tűnődtem magamban. Lassan felültem és meg akartam fogni a kezét, hogy megköszönjem azt, amit értem tett, de elhúzta a kezét. Újból megpróbáltam meg fogni a kezét, de most sokkal lassabb és óvatosabb voltam. De nem húzta el a kezét. Hagyta, hogy megérintsem. A keze jég hideg volt, de kellemesen jég hideg. A bőre bódító illatot árasztotta el a levegőbe és nagyon finom tapintású, de még is kicsit kemény volt. Nagyon óvatosan értem hozzá. Jóformán meg se érintettem meg a kezét, nem akartam ezzel is elijeszteni. Mikor újból hozzá értem, annyira elragadott az illata magával, hogy már nem akartam óvatos lenni, ezért megsimogattam lágyan a kezét, de valamilyen bizsergés foglyul ejtett. Gondolom megérezte a bizsergésemet és azért mosolyodott el. Nagyon zavarba hozott és elöntött a pír. Olyan vörös lettem, mint a rák és olyan forróak lettek a füleim, hogy az már fájt. Mire Ő is elmosolyodott és hozzá ért a kezünkhöz a másik kezével. Valamilyen bizsergés megint elfogott, de úgy éreztem, hogy ez nem tőlem jön. „Edward is ilyet érez, amikor hozzám ér?”-kérdezte az egyik gondolatom tőlem, de nem tudtam neki válaszolni, mert nem ismerem Edward Cullent. De nagy valószínűleg igen, mert tudom, hogy mit érzek és mikor. Biztosan, hogy Edwardtől jött. Nagyon boldog voltam, hogy Ő is így érez irántam, mint én. Szélesen elvigyorogtam magam, mire Ő egy ellenállhatatlan mosolyra húzta tökéletes ajkait. „Ő is ugyan úgy szeret engem?”- kérdezte még mindig az a kis gondolat. Most sem tudtam válaszolni neki.

2010. március 29., hétfő

DIAMOND BLOGGER DÍJ

Szabályok:

1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról.

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.



1. Nagyon köszönöm a jelölést Tűz virágnak (:-http://tuzvirag.blogspot.com/


2. Tűz virág, mert jelölt rá. Nagyon köszönöm. (: http://tuzvirag.blogspot.com/
Vivy- http://twilightfans-vivy.blogspot.com/2010/01/38fejezet-irany-jerefino.html
Drusilla-http://lapushvampirja.blogspot.com/
Fanny97-http://vampier-story-twilight.blogspot.com/
Thara-http://red-moonlight-twilight-fanfic.blogspot.com/
Stigabiga-http://stigabiga.blogspot.com/?zx=a18c0fade6f45627
Spirit bliss-http://spiritblissoldala.blogspot.com/
Andie-http://www.andieblogja.blogspot.com/
Niky-http://nikysfiction.blogspot.com/
Brixi-http://www.brixi-vilaga.blogspot.com/

3. Kész! :P


4. Hogy miért szeretek írni?

Nagyon sok Twilight saga-s blogot olvastam és nagyon megtetszett, ezért én arra gondoltam, hogy megpróbálom. és reméljük sok sikert fogok elérni nektek köszönhetően.(:
Azért, mert így megtudom a többiektől, hogy mennyire tetszett nekik a történetem vagy nem. És nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Nagyon köszönöm mindenkinek.(:

5. Bemutatkozás
Dia vagyok, de néha Lotta, aki imád olvasni, írni, álmodozni, zenét hallgatni, énekelni, zongorázni (csak a tanár nem jó), dalokat írni és a barátaimmal lenni. Nagyon boldog vagyok, hogy minden barátom támogat mindenben és számíthatók bennük mindben. Nagyon szeretek barátokat szerezni és hülyéskedni velük. Élvezem az életet! :D
A történetemben beleírom magamat, de későbbre tervezem a bemutatását. Remélem felcsigáztam mindenkit. :D

2010. március 20., szombat

Határtalan boldogság-4. fejezet

Tudom, hogy még nem lett meg az 5 rendszeres olvasó, de remélem, hogyha felraktom ezt a fejit most meg lesz. Minden bizonnyal bízok bennetek és ne felejtsétek el KOMIT ÍRNI!!! Jó szórakozást kívánok!(:
4. fejezet

- Te meg miért nem válaszolsz nekem?! Vagy húszszor kiabáltam a nevedet, de te rám se bagóztál. Sőt, nem is néztél hátra, hogy ki szólongat téged. –vágta hozzám a szavait.
- Bocsánat. Nem figyeltem. –mondtam megbánóan lehajtott fejjel.
- Jól van. Semmi baj. Menjünk ebédelni, mert már nagyon éhes vagyok. – mondta vigyorogva. Ezt éne nem értem. Az egyik pillanatban ordibál és majdnem átharapja a torkomat, a másikban meg vigyorog. Fura ez a lány. De szó mi szó, nagyon kedves.
- Menjünk. –mondtam és küldtem feléje egy halvány mosolyt. Bementünk az ebédlőbe és beálltunk a sorba ebédet venni. Én csak sült krumplit vettem meg limonádét. Mikor megérkeztünk Stella barátaihoz mindenkinek bemutatott az asztalnál ülőknek.
- Sziasztok! Ő itt Camill. – köszönt Stella a barátainak és bemutatott engem.
- Szia. Én Jessica vagyok. – mondta a lány. Felállt és megölelt. Nagyon váratlanul ért ez az üdvözlés.
- Ő itt Ryan, Linda, Dan, és Alan. –mutatta be Stella a barátait sorba.
- Gyere, ülj le ide. –mondta Ryan mosolyogva és kihúzta nekem a mellette lévő széket.
- Köszi. – mondtam és leültem a székre. Az ebéd nagyjából úgy telt, hogy csak én ettem a többiek beszélgettek csak lassan ettek, amíg be nem jöttek az angyalarcú testvéreknek tűnő három fiú és két lány az ebédlőbe. Megint elállt a lélegzetem.
- Kik ezek? –kérdeztem Ryantől.
- Ők a Cullenek. –mondta. –Legelöl a szőke hajú lány Rosalie, mellette Emmett. Ők egy pár. Utána a sötét hajú lány Alice, mellette Jasper a világfájdalmú képű szöszi. Ők is egy pár. Nem is tudom, hogy lehetséges ez. Ők Dr. Carlisle Cullen és a felesége fogadott gyerekei. – mondta elgondolkozva.
- És ki ő? – kérdeztem és fejemmel abba az irányba mutattam, ahol az a fiú jött be az ajtón, aki mellettem ült matek órán.
- Ő Edward Cullen Sok lány szerint nagyon jól néz ki, de senkivel nem randizik. Szerinted is helyes? – kérdezte kissé undorodva. „ Edward Cullen. Milyen gyönyörű név. „-ízlelgettem a nevét magamban. „ És milyen jól is néz ki. Hogy nézhet valaki ilyen jól? „- tűnődtem magamban és őt bámultam, talán túl feltűnően, mert Ryan elkezdett hadonászni a kezével az arcom előtt.
- Mit is kérdeztél? –kérdeztem tőle.
- Hogy szerinted is jól néz ki Edward Cullen? – ismételte meg a kérdését.
- Nem az én esetem. – mondtam, nehogy észre lehessen rajtam venni, hogy mennyire tetszik. „Szerelem első látásra. De lehet, hogy nem kölcsönös, mert senkivel nem randizik.”-viccelődtem magamban.
- Nem is tudom, hogy miért vannak oda a lányok érte. Szerintem semmilyen különös dolog nincsen benne. Ellenben velem. Bennem sokkal több van, mint a Cullenben, de még sem rajonganak értem a lányok. –mondta mosolyogva. „ Ezt nekem szánta? Remélem nem, mert mindjárt letörlöm az arcáról a mosolyt.”-határoztam el magamban, de nem akartam senkit bántani, mert nem vennék jó néven. A Cullen asztal felé pillantottam és láttam Edwardot, ahogy egy mosoly elfojt. „Mi olyan vicces? Én is had nevessek!”-gúnyolódtam magamban, de abban a pillanatban komor arcot vágott Edward.
- Én sem értem. –mondtam halál nyugodtan. Aztán hirtelen meghallottam a jelző csöngőt és elköszöntem az új barátaimtól. Felálltam az asztaltól és kivittem a tálcámat és elindultam a következő órámra. A következő órám testnevelés volt. Nagyon jó voltam belőle, de ki nem állhattam. Bementem az öltözőbe átöltözni. A tanár párokba osztott mindek és „véletlenül” Edward Cullenhez kerültem. A mai órán tollaslabdáztunk. Kicsit örültem, hogy Edward Cullenhez osztottak egy párba, mert így meg tudom mutatni neki, hogy milyen jó vagyok testnevelésből és a fiúk nagyon szeretik a sportos lányokat, akik mindenből jók, de azt nem, hogy náluk jobb legyen. Elkezdődött a játék. Ütögettük egymásnak a tollaslabdát, míg Edward akkorát nem ütött, hogy átszakadt a tollas ütőnek a hálója. Hangosan felnevettünk együtt, mint a jó barátok, mintha már nagyon régen ismernénk egymást. Senki nem értette, hogy min nevetünk, ezért nem is foglalkoztak velünk. Hirtelen valaki olyan nagyot és erőset ütött az ütőjével, hogy kiesett a kezéből és felém szállt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért erősen lehunytam a szememet. Aztán hirtelen valaki felkapott elrohant velem a lány WC-be.