Határtalan boldogság-7. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett a 7. fejezet is, de ezt őszintén mondom, hogy nem sikerült annyira jól, ahogy akartam volna, mert most vannak meg jövőhéten a vizsga hetek.

Mindegy azért megpróbálkoztam vele.

Remélem tetszeni fog nektek.(:

Komikat kérek!(:

7. fejezet

Mikor hazaértem gyorsan lecuccoltam és elkezdtem írni a leckét. Hamar készen lettem vele és lementem a konyhába valamit enni, mert már nagyon éhes voltam. Direkt olyan ételt választottam, aminek az elkészítési ideje 1-2 óra. Találtam is egy olyan ételt. Lasagne-t. Anya kedvencét. Másfél órába telt mire megcsináltam. Mikor készítettem az alapanyagokat állandóan Edward járt az eszemben. Milyen gyönyörű az arca, a félholdas mosolya, a fogsora, a nevetése, a hangja és az aranybarna szeme, amiben órákig el tudnék úszni benne. Egyszerűen tökéletes ez a srác. És ami a legfontosabb számomra, hogy tetszem neki. Nem is tudom, hogy tetszhet neki egy barna hajú, barnás zöldes szemű, Texas-i lány. De most nem nagyon fontos ez csak az, hogy tetszem neki. Mikor elkészültem beraktam a sütőbe sülni 30 percet és közben megszólalt a telefon. Elmentem a telefonhoz és felvettem.
- Halló, Wood lakás itt Camill beszél. - szóltam bele.
- Szia, kicsim! Csak azért hívtalak, mert később érek haza. Körülbelül 10 és fél 11 között leszek otthon. –mondta anya.
- Oké, rendben. Csináltam vacsorát neked, amit a hűtőbe raktam be. –mondtam.
- Köszönöm szépen. Sietek. Megyek is. Vigyázz magadra, kicsim. Szeretlek. –mondta anya és lerakta a kagylót.
- Én is. Szia! –mondta, de már nem hallotta meg. Azon gondolkodtam, hogy addig mit csináljak, míg anya haza nem ér. Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t, de nem semmilyen érdekes műsor, ezért elhatároztam, hogy felmegyek lezuhanyozni. Felmentem a fürdőszobába és beálltam a zuhany alá, de még mindig nem tudtam, hogy mit csináljak, mert még csak 8 óra volt. Ezért hajat mostam, hogy még tovább húzzam az időt. Most is rengeteg ideig engedtem a vizet, mint mindig. Egyszer csak a zuhanyrózsából nem meleg víz jött, hanem hideg. Mikor végeztem a hajmosással, kiszálltam a zuhanyzóból, de csak akkor vettem észre, hogy nem hoztam magammal a ruhámat. Gyorsan magamra kaptam a törölközőmet és bementem a szobámba a ruhámért, de valamiért nyitva volt az ablakom. „ Nem emlékszem, hogy kinyitottam volna.” –tűnődtem magamban. Odamentem az ablakhoz becsukni, de két hideg kéz fordított maga elé. Nagyon váratlanul ért a látogató. De tudtam, hogy csak Edwardnak lehet ilyen hideg a keze. És tényleg Ő volt az. Nagyon boldog voltam.
- Szia. –köszönt bársonyos hangján. Annyira váratlanul ért a látogatása, hogy elfelejtettem levegőt venni és a szívverésem megszaporodott. Egy kis idő kellett, íg magamhoz tértem.
- Szia. –köszöntem vissza miután visszatértem a földre.
- Úgy hallottam, hogy el kéne neked egy kis társaság. Hát itt vagyok. –mondta mosolyogva és magához húzott és megölelt.
- Miből gondolod, hogy nekem kéne társaság? –kérdeztem kicsit közömbösen.
- Hallottam a gondolataidat. –mondta kajánul. „ Hát persze. Miért nem tudok csöndben maradni?” –mérgelődtem.
- Engem nem zavar. Így legalább tudom, hogy mire gondolsz. –mosolygott.
- Honnan tudod, hogy hol lakom? –kérdeztem. Ez még engem is nagyon érdekel.

100-an voltatok a blogomon!!!

Kedves olvasóim!

100-an voltatok a blogomon!!!

Ezt el sem hiszem. Nagyon jó érzés, hogy ennyien olvassátok a történetemet, bár kevesen írtok hozzá kommentárokat, ami kicsit elszomorít./:

Most a komi határt lecsökkentettem 3-ra, hátha kedvet kaptok a véleményeteket megírni.

AKI A BLOGON CSÁSZKÁL ÉS OLVASSA A TÖRTÉNETEMET, AZOKTÓL SZERETNÉK KÉRNI 1-1 KOMMENTÁRT, HOGY TUDJAM ITT VOLTATOK ÉS, HOGY TETSZETT -E A TÖRTÉNETEM!

A következő fejezet szerdán várható! (2010.05.12-én)

Határtalan boldogság-6. fejezet

Remélem most sokkal több komikat írtok, mert így nem tudok írni, hogy nem tudom kinek tetszik vagy sem. Szóval MINDENKIT kérek arra, hogyha elolvassa írjon hozzá kritikát, mindegy, hogy jó vagy rossz csak írjon. És bocsánat, hogy csak ennyi lett, de rengeteg fellépésem és felkérésem lett most. Nagyon sajnálom! Remélem tetszeni fog nektek.(:

KOMIKAT!

6. fejezet

- Igen. –mondta és olyannyira elmosolyodott, hogy kilátszódtak gyönyörű, tökéletes, fehér fogai.
- Tessék? –kérdeztem összezavarodva.
- Semmi. – mondta közömbösen és le akarta zárni a témát, de nem hagytam.
- Akkor miért mondtad, hogy igen? –kérdeztem. „Nem is kérdeztem tőle semmit.”- tűnődtem magamban.
- Nem is. –mondta mosolyogva.
- Mi van? Neked telepatikus képességed van? – kérdeztem döbbentem, mert nem értettem semmit. De nem válaszolt semmit csak elkomorodott arccal engem bámult. Most már nem nézett engem, hanem kifejezetten bámult, ami nagyon zavarba ejtő tud lenni néha. „ Tényleg szeret engem?”-kérdezte most, már azaz idegesítő gondolat, de akár hogy is el akartam futni tőle mindig meg talált. Reménytelen volt elmenekülni előle.
- Igen. –mondta megint mosolyogva.
- Te a gondolatomban feltett kérdésemre válaszoltál? – kérdeztem döbbenten.
- Nem, nem válaszoltam semmire. –mondta és megint elkomorodott az arca. „Tehát nem szeret. Nem baj. Remélem majd lesz egy talpig úriember, aki teljes szívéből szeretni fog majd engem. Egyszer csak. Talán soha. Nem akarok egyedül élni és férj nélkül meghalni. Nem akarok olyan lenni, mint Anya. De kit érdekel a véleményem? Senkit. Csak egy lány vagyok, aki mindennél jobban szeret egyedül lenni, mint társaságban lenni. Egyedül lenni és olvasni.”
- Itt áll előtted. –mondta fülig érő mosollyal.
- Hogy mi? –kérdeztem döbbenten. – Te tudsz olvasnia gondolataimban? –kérdeztem. Elég valószínű, hogyha ilyen válaszokat mondd.
- Hát…- kezdte el, de nem fejezte be a mondatot. „Tényleg tudsz olvasni a gondolataimban?”- kérdeztem tőle nyugodtan, minthogyha azt kérdeztem volna tőle, hogy hol lakik.
- Ami azt illeti, igen. Tényleg tudok az emberek gondolataiban olvasni. –mondta.
- Miért nekem mondtad el? –kérdeztem tőle.
- Mert megbízok benned. –mondta mosolyogva.
- Ezt nem honnan tudod, hogy megbízható vagyok? –döbbentem meg.
- A gondolataidból. –mondta a félholdas mosolyával. „ Hát remek. Most már semmire se gondolhatok a közelébe. Ha csak…” –mérgelődtem magamban és egy ötlet jutott az eszembe. Simán meg tudom csinálni, hogy elrejtem a gondolataimat előle. De erről nem tudhat különben a tervemnek annyi.
- Tényleg megbízol bennem? –kérdeztem elpirulva.
- Igen. –mondta azzal a félholdas mosolyával.
- És most mire gondolok? –kérdeztem huncut mosollyal. Arra a legkedvesebb emlékemre gondoltam, amikor nagyon kicsi voltam és anya elvitt az első táncórámra. Mindig boldogság öntött el, hogyha erre az emlékemre gondoltam.
- Az első táncórádra gondolsz, amire anyukád kísért el. -mondta fülig érő szállal. „Tényleg tud mások gondolatában olvasni.” –állapítottam meg.
- Igen. –mosolygott.
- Az érdekel, hogy még mire vagy képes? –kérdeztem egy halvány érdeklődő mosollyal, amikor a gyerek néz az apjára, hogy fojtassa a mesét. De nekem ebben nem lehetett részem, mert amikor megszülettem rögtön elváltak a szüleim, mesélte anya.
- Túl kíváncsi vagy, de hogyha nagyon akarod, akkor majd idővel megtudod. –mondta azzal a mosollyal, amit már nagyon megszerettem. Felállt és kiment a WC-ből. „Nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mire képes. Nagyon fusztrál, hogy nem mondja el.” Kimentem a WC-ből átöltözni, mert már vége lett az órának. Nem telt el pár perc már jöttek is a lányok és kérdezősködtek, hogy mi történt, de én csak egy kurta válasszal válaszoltam nekik:
- Nem nagyon emlékszem semmire. –mondtam és nem is kérdezősködtek tovább. Szerencsére testnevelés volt az utolsó órám, így hamar haza mehettem.

Robert Pattinson Budapesten járt!!!

Robert Pattinson Budapesten járt!!! Ez elképesztő!!! :D

Pontosan március 28.-tól egészen április 6.-ig volt!

Egy szállodában szállt meg először névtelenül pár napra rá már hivatalossá is tette ezt.

A VI.ker.-ben és a VIII.ker.-ben forgatott!

A Bel Ami című filmet forgatta, ami 2011-ben kerül majd a vászonra!

Aki el tudott menni a forgatásárá az okosan tette, mert így nem hagyott i semmit.

De aki nem tudta megtenni, annak csináltam pár képet.

Fogadjátok sok szeretettel!!! :D

Még most sem tudom felfogni, hogy ott voltam és élőben láttam Robertet!

Ez elképesztő!

Szerintem, aki elment erre a forgatásra neki volt élete legnagyobb élménye eddigi életében.

Mert nekem igen. Valóra vált egy hatalmas álmom, csak sajna nem lehetett vele beszélgetni, pedig milyen jó lett volna. :(

Csak azt mondták a produkcerek, hogy nem léphet senkivel kommunikciós kapcsolatba, mert félnek, hogy a filmről valami ki fog derülni!

Szerintem sokan nem a filmről érdeklődtek volna, na, de mostmár mindegy.

És még egyszer fogadjátok sok szerettel a képeket, amiket készítettem a barátnőmmel a forgatáson!!! :D

Dius xoxo

Határtalan boldogság-5. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült, de nem jött több ihlet. Még egyszer sajnálom.:(

És tudom, hogy most pofátlan vagyok, de komikat kérek!!!:/

Előre is köszi a komikat. Dius xoxo

5. fejezet

Nem tudtam, hogy ki volt az, ezért kinyitottam a szememet, de nem láttam senkit. Észrevettem, hogy egy hideg kéz ér az arcomhoz, de nem láttam senkit a közelemben. „ Már megint ez a hülye játék. Nagyon nem tetszik ez nekem, sőt megrémít. Nagyon idegesít, hogy nem látok senkit, de érzem, hogy van itt valaki.”-gondoltam magamban. Lehet, hogy nem is nyitottam ki a szememet csak azt hittem, hogy kinyitottam. És valóban így volt. Annyira megrémisztett, hogy nem látok semmi, de sikerült kinyitnom a szememet. Annyira megrémültem, amikor kinyitottam a szememet, hogy majdnem sikítottam, de ugyan az a hideg kezet éreztem a számon. Edward keze volt az. „Hogy kerültem ide?”- kérdeztem kicsit kábán.
- Szia. –köszönt és egy mosollyal ajándékozott meg. Olyan gyönyörű hangja volt, mint a selyemnek a leglágyabb selyemnek. Bársonyos és dallamos hangja van.
- Hogy kerülök én ide? –kérdeztem még mindig kábán, de most nem a történtek miatt, hanem a hangja és a mosolya miatt.
- Én hoztalak ide, mert eltalált téged egy tollas ütő. –mondta mosolyogva. Olyan gyönyörű és még a mosolya is elbűvölő volt. „Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?”- tűnődtem magamban. Lassan felültem és meg akartam fogni a kezét, hogy megköszönjem azt, amit értem tett, de elhúzta a kezét. Újból megpróbáltam meg fogni a kezét, de most sokkal lassabb és óvatosabb voltam. De nem húzta el a kezét. Hagyta, hogy megérintsem. A keze jég hideg volt, de kellemesen jég hideg. A bőre bódító illatot árasztotta el a levegőbe és nagyon finom tapintású, de még is kicsit kemény volt. Nagyon óvatosan értem hozzá. Jóformán meg se érintettem meg a kezét, nem akartam ezzel is elijeszteni. Mikor újból hozzá értem, annyira elragadott az illata magával, hogy már nem akartam óvatos lenni, ezért megsimogattam lágyan a kezét, de valamilyen bizsergés foglyul ejtett. Gondolom megérezte a bizsergésemet és azért mosolyodott el. Nagyon zavarba hozott és elöntött a pír. Olyan vörös lettem, mint a rák és olyan forróak lettek a füleim, hogy az már fájt. Mire Ő is elmosolyodott és hozzá ért a kezünkhöz a másik kezével. Valamilyen bizsergés megint elfogott, de úgy éreztem, hogy ez nem tőlem jön. „Edward is ilyet érez, amikor hozzám ér?”-kérdezte az egyik gondolatom tőlem, de nem tudtam neki válaszolni, mert nem ismerem Edward Cullent. De nagy valószínűleg igen, mert tudom, hogy mit érzek és mikor. Biztosan, hogy Edwardtől jött. Nagyon boldog voltam, hogy Ő is így érez irántam, mint én. Szélesen elvigyorogtam magam, mire Ő egy ellenállhatatlan mosolyra húzta tökéletes ajkait. „Ő is ugyan úgy szeret engem?”- kérdezte még mindig az a kis gondolat. Most sem tudtam válaszolni neki.

DIAMOND BLOGGER DÍJ

Szabályok:

1. Megköszönöd, akitől kaptad, és belinkeled.

2. Elküldöd azoknak, akik szerinted megérdemlik (max 10 ember).

3. Értesíted őket az ajándékról.

4. Leírod, miért szeretsz másoknak írni.

5. Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak.



1. Nagyon köszönöm a jelölést Tűz virágnak (:-http://tuzvirag.blogspot.com/


2. Tűz virág, mert jelölt rá. Nagyon köszönöm. (: http://tuzvirag.blogspot.com/
Vivy- http://twilightfans-vivy.blogspot.com/2010/01/38fejezet-irany-jerefino.html
Drusilla-http://lapushvampirja.blogspot.com/
Fanny97-http://vampier-story-twilight.blogspot.com/
Thara-http://red-moonlight-twilight-fanfic.blogspot.com/
Stigabiga-http://stigabiga.blogspot.com/?zx=a18c0fade6f45627
Spirit bliss-http://spiritblissoldala.blogspot.com/
Andie-http://www.andieblogja.blogspot.com/
Niky-http://nikysfiction.blogspot.com/
Brixi-http://www.brixi-vilaga.blogspot.com/

3. Kész! :P


4. Hogy miért szeretek írni?

Nagyon sok Twilight saga-s blogot olvastam és nagyon megtetszett, ezért én arra gondoltam, hogy megpróbálom. és reméljük sok sikert fogok elérni nektek köszönhetően.(:
Azért, mert így megtudom a többiektől, hogy mennyire tetszett nekik a történetem vagy nem. És nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Nagyon köszönöm mindenkinek.(:

5. Bemutatkozás
Dia vagyok, de néha Lotta, aki imád olvasni, írni, álmodozni, zenét hallgatni, énekelni, zongorázni (csak a tanár nem jó), dalokat írni és a barátaimmal lenni. Nagyon boldog vagyok, hogy minden barátom támogat mindenben és számíthatók bennük mindben. Nagyon szeretek barátokat szerezni és hülyéskedni velük. Élvezem az életet! :D
A történetemben beleírom magamat, de későbbre tervezem a bemutatását. Remélem felcsigáztam mindenkit. :D

Határtalan boldogság-4. fejezet

Tudom, hogy még nem lett meg az 5 rendszeres olvasó, de remélem, hogyha felraktom ezt a fejit most meg lesz. Minden bizonnyal bízok bennetek és ne felejtsétek el KOMIT ÍRNI!!! Jó szórakozást kívánok!(:

4. fejezet

- Te meg miért nem válaszolsz nekem?! Vagy húszszor kiabáltam a nevedet, de te rám se bagóztál. Sőt, nem is néztél hátra, hogy ki szólongat téged. –vágta hozzám a szavait.
- Bocsánat. Nem figyeltem. –mondtam megbánóan lehajtott fejjel.
- Jól van. Semmi baj. Menjünk ebédelni, mert már nagyon éhes vagyok. – mondta vigyorogva. Ezt éne nem értem. Az egyik pillanatban ordibál és majdnem átharapja a torkomat, a másikban meg vigyorog. Fura ez a lány. De szó mi szó, nagyon kedves.
- Menjünk. –mondtam és küldtem feléje egy halvány mosolyt. Bementünk az ebédlőbe és beálltunk a sorba ebédet venni. Én csak sült krumplit vettem meg limonádét. Mikor megérkeztünk Stella barátaihoz mindenkinek bemutatott az asztalnál ülőknek.
- Sziasztok! Ő itt Camill. – köszönt Stella a barátainak és bemutatott engem.
- Szia. Én Jessica vagyok. – mondta a lány. Felállt és megölelt. Nagyon váratlanul ért ez az üdvözlés.
- Ő itt Ryan, Linda, Dan, és Alan. –mutatta be Stella a barátait sorba.
- Gyere, ülj le ide. –mondta Ryan mosolyogva és kihúzta nekem a mellette lévő széket.
- Köszi. – mondtam és leültem a székre. Az ebéd nagyjából úgy telt, hogy csak én ettem a többiek beszélgettek csak lassan ettek, amíg be nem jöttek az angyalarcú testvéreknek tűnő három fiú és két lány az ebédlőbe. Megint elállt a lélegzetem.
- Kik ezek? –kérdeztem Ryantől.
- Ők a Cullenek. –mondta. –Legelöl a szőke hajú lány Rosalie, mellette Emmett. Ők egy pár. Utána a sötét hajú lány Alice, mellette Jasper a világfájdalmú képű szöszi. Ők is egy pár. Nem is tudom, hogy lehetséges ez. Ők Dr. Carlisle Cullen és a felesége fogadott gyerekei. – mondta elgondolkozva.
- És ki ő? – kérdeztem és fejemmel abba az irányba mutattam, ahol az a fiú jött be az ajtón, aki mellettem ült matek órán.
- Ő Edward Cullen Sok lány szerint nagyon jól néz ki, de senkivel nem randizik. Szerinted is helyes? – kérdezte kissé undorodva. „ Edward Cullen. Milyen gyönyörű név. „-ízlelgettem a nevét magamban. „ És milyen jól is néz ki. Hogy nézhet valaki ilyen jól? „- tűnődtem magamban és őt bámultam, talán túl feltűnően, mert Ryan elkezdett hadonászni a kezével az arcom előtt.
- Mit is kérdeztél? –kérdeztem tőle.
- Hogy szerinted is jól néz ki Edward Cullen? – ismételte meg a kérdését.
- Nem az én esetem. – mondtam, nehogy észre lehessen rajtam venni, hogy mennyire tetszik. „Szerelem első látásra. De lehet, hogy nem kölcsönös, mert senkivel nem randizik.”-viccelődtem magamban.
- Nem is tudom, hogy miért vannak oda a lányok érte. Szerintem semmilyen különös dolog nincsen benne. Ellenben velem. Bennem sokkal több van, mint a Cullenben, de még sem rajonganak értem a lányok. –mondta mosolyogva. „ Ezt nekem szánta? Remélem nem, mert mindjárt letörlöm az arcáról a mosolyt.”-határoztam el magamban, de nem akartam senkit bántani, mert nem vennék jó néven. A Cullen asztal felé pillantottam és láttam Edwardot, ahogy egy mosoly elfojt. „Mi olyan vicces? Én is had nevessek!”-gúnyolódtam magamban, de abban a pillanatban komor arcot vágott Edward.
- Én sem értem. –mondtam halál nyugodtan. Aztán hirtelen meghallottam a jelző csöngőt és elköszöntem az új barátaimtól. Felálltam az asztaltól és kivittem a tálcámat és elindultam a következő órámra. A következő órám testnevelés volt. Nagyon jó voltam belőle, de ki nem állhattam. Bementem az öltözőbe átöltözni. A tanár párokba osztott mindek és „véletlenül” Edward Cullenhez kerültem. A mai órán tollaslabdáztunk. Kicsit örültem, hogy Edward Cullenhez osztottak egy párba, mert így meg tudom mutatni neki, hogy milyen jó vagyok testnevelésből és a fiúk nagyon szeretik a sportos lányokat, akik mindenből jók, de azt nem, hogy náluk jobb legyen. Elkezdődött a játék. Ütögettük egymásnak a tollaslabdát, míg Edward akkorát nem ütött, hogy átszakadt a tollas ütőnek a hálója. Hangosan felnevettünk együtt, mint a jó barátok, mintha már nagyon régen ismernénk egymást. Senki nem értette, hogy min nevetünk, ezért nem is foglalkoztak velünk. Hirtelen valaki olyan nagyot és erőset ütött az ütőjével, hogy kiesett a kezéből és felém szállt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, ezért erősen lehunytam a szememet. Aztán hirtelen valaki felkapott elrohant velem a lány WC-be.

Határtalan boldogság-3. fejezet

3. fejezet

Itt van az új feji, ahogy ígértem. Komikat kérek!!!

Reggel az eső kopogására ébredtem fel, amire egy kicsit dühös voltam,de annál inkább idegesebb a suli miatt. Mire leértem anya már régen elment dolgozni. Mikor bementem a konyhába, hogy reggelizzek valamilyen kis cetlire lettem figyelmes az asztalon.
Hamar el kellett mennem, dolgozni. Ügyes légy a suliban. Szorítok neked. Este találkozunk. Szeretlek: Anya
„ Hát persze. Ő mindig korán elmegy. Ő Anya, aki sokat dolgozik. „-gondoltam magamban. Miután megreggeliztem felmentem összepakolni a tanszereimet és elindultam az iskolába. A suli tőlünk 1km-re volt. Így hamar odaértem gyalog. Sehogy se tudtam volna eltévedni, mert egy óriási tábla majdnem kibökte a szememet. Forks-i Gimnázium. Mikor beértem a suli parkolójába rögtön egy ezüst Volvóba ütközött a szemem. Azt hittem, hogy itt nem feltűnösködnek, de ezek szerint igen. Mikor kinyílt a Volvo ajtaja öt hihetetlen gyönyörű tinédzser szállt ki. Hirtelen elállt a lélegzetem. Olyan gyönyörűek voltak, mint a kifutón a modellek. Három fiú és két lány szállt ki a kocsiból. Az egyik fiú nagyon izmos, mackós testű volt nagyon sötét és rövid hajjal, a másik szőke hajú volt és a harmadik aranybarna színű haja volt. A magasabbik lánynak szőke haja volt, mint az egyik fiúnak. A másik lány alacsonyabb volt a szőke hajú lánytól. Olyan kobold tekintetű volt rövid sötét barna hajjal, de fülig ért a szája. Mindegyiknek falfehér bőre volt. Lehet, hogy testvérek és ez a közös tulajdonságuk, de mást nem nagyon fedeztem fel, amiben még hasonlítanának. Olyan gyönyörűek voltak, mint az angyalok, akik most szálltak le a mennyből. És az öt angyal közül az aranybarna hajú srác volt a legtermészetfelettibb arcú. Nem is tudom, hogy lehet ilyen. Elég sok ideig bámulhattam őket, mert egyszer csak a jelzőcsöngő szólalt meg. Gyorsan megkerestem a titkárságot, ahol kaptam egy órarendet és egy térképet, amin be voltak jelölve, hogy melyik terem hol van. Első órám matematika volt. Gyorsan megkerestem a termet és bementem, mert már csak percek voltak a becsöngetésig. Nagyon meglepődtem, mert én érkeztem be elsőnek a terembe, így hálát adtam az égnek, hogy találok magamnak egy üres helyet. Találtam is az utolsó padban és le is ültem. Amikor láttam, hogy szállingóznak befelé a diákok el kezdett görcsölni a hasam, nehogy valaki helyére leültem. Szerencsére nem ültem le senki helyére. Mikor mindenki beérkezett az osztályba, utoljára az aranybarna hajú fiú jött be az ajtón. Olyan kecsesen mozgott és ült le a helyére, mintha balett táncos lenne. Mellettem volt az utolsó üres hely, ezért helyet foglalt mellettem. Nem is köszönt és nem is mutatkozott de, amikor helyet foglalt, így én sem szóltam hozzá. Egész órán ökölbe volt szorítva a keze,hogy még az inak is jól kirajzolódtak a sima és hófehér bőrén. „ Nem tudom, hogy mi a baja lehet. Lehet, hogy rám haragszik? De miért? Nem is csináltam semmi olyan dolgot, amivel felidegesítettem volna. „- tűnődtem magamban. Mikor kicsengettek gyorsan összepakoltam a cuccaimat és fordultam volna a padtársam felé, de már csak a hűlt helyét találtam. „ Hova tűnt? Remélem nem miattam viharzott ki a teremből. „-aggódtam magamban. Mikor indultam volna ki a teremből valaki utánam szólt.
- Hé, várj meg. –mondta a hang. Megálltam és hátrafordultam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ki szólított meg. Egy lány volt az. Szőke hajában fekete melírok voltak benne. A szemét fekete festékkel kente ki.
- Szia. Te vagy az új lány, igaz? Stella vagyok. –mondta és odanyújtotta a kezét nekem.
- Szia. Én meg Camill. – mondtam és megráztam a kezét.
- Milyen órád jön? –kérdezte. Gyorsan előhúztam a táskámból az órarendemet, nehogy megváratassam és megnéztem a következő órámat.
- Azt hiszem, hogy angol. –mondtam kicsit elbizonytalanodva.
- Nekem is. Megmutatom neked, hogy hol van a terem. Gyere! –mosolygott rám Stella.
- Köszönöm. –mondtam és elindultunk a terem felé. Majdnem az egész iskolát körbe jártuk, hogy elérhessük a termünket.
- Van kedved velünk ebédelni? Pár barátom szívesen megismerne téged. –mondta mikor már majdnem elértük a terem ajtaját.
- Örömmel. – egyeztem bele.
- Akkor ebédnél találkozunk. Szia. –mondta és bement a terembe, hogy elfoglalhassa a helyét. Én is találtam egy üres padot a terem végében és helyet foglaltam. Az angol óra hamar eltelt, úgy, mint a többi órám is. Éppen az ebédlő felé mentem, amit megbeszéltünk Stellával, hogy ott találkozunk, de nem találtam. Éppen indultam az ebédlő ajtaja felé, hogy benézzek, hogy talán bement-e, amikor két hideg két érintette meg a vállamat. Nagyon megijedtem és gyorsan megfordultam, hogy megnézhessem, hogy ki az, de nem láttam senkit a közelemben. „ Ki űz velem ilyen hülye játékot? Egyáltalán nem vicces.”- mérgelődtem magamban. Mikor vissza akartam fordulni megint két hideg kéz fogta közre az arcomat, de megint nem láttam semmit. Kezdtem félni nagyon. Hirtelen eltűnt a hideg kéz és utána nem is éreztem már. Ahol megérintett a hideg kéz ott azon a helyen felforrósodott a bőröm. Teljesen össze voltam zavarodva. Le voltam dermedve. A lábam belegyökerezett a földbe, még mozdulni sem akart. Nem tudtam, hogy mit csináljak. A távolban meghallottam Stella hangját, hogy az én nevemet kiabálja. A hang irányába fordultam és megláttam Stella dühös arcát.

Határtalan boldogság 2.fejezet

2. fejezet

Reggel mikor felkeltem láttam, hogy még mindig borús az idő. „ Hát tényleg nem lehet innen elmenni szép időben? Miért pont most esik az eső? „-mérgelődtem magamban. Gyorsan felöltöztem, mert hallottam a kintről szóló dudaszót. Biztos, hogy a taxis az, amit anya rendelt. Lerohantam bekaptam pár falatot reggelinek és kirohantam, majd beszálltam a taxiba. Mikor felszálltunk a géppel azon nyomban elnyomott az álom, mert nem sokat aludtam az éjjel, annak ellenére, hogy hamar elaludtam. Csak akkor ébredtem fel, amikor anya keltegetett, hogy ideje lenne felkelni. Mikor megérkeztünk Forksba természetesen esett az eső, mint mindig. „ Mit várhattam Forkstól? Azt, hogy sütni fog a Nap? Hát tévedtem. „- dühöngtem magamban. De tudtam, hogy itt havonta csak egyetlen egyszer süt a nap vagy háromszor, de az nagyon ritka. Körülbelül késő estére érkeztünk meg a ház elé, amiben le fogjuk leélni a hátralevő életünket, hogyha nem akarunk megint elköltözni.
- Na, hogy tetszik a ház, kicsim? – kérdezte anya, amikor kiszálltunk a taxiból. Mivel sötét volt és csak az utcai lámpa világította meg a házat, ezért nem nagyon sokat lehetett belőle látni.
- Nagyon szép.- feleltem, hogy anya ne érezzen bűntudatot, hogy nélkülem választott háza és nem tetszik nekem. Gyorsan bementünk a házba nehogy elázzunk, mert nem volt kéznél esernyő. Körbe néztünk az egész házban és választottam egy szobát magamnak, ami az emeleten volt és tartozott hozzá egy erkély is. Nagyon megtetszett, mert a régi szobámra hasonlított egy kicsit. Igaz ebben a szobában simán elvesztem volna, mint a régiben. Az volt jó ebben a házban, hogy részben be volt rendezve. Nagyon szerettem volna elhozatni a régi ágyamat, de anya azt mondta, hogy felesleges, mert kapok újat, amit én választhatok ki. A falak vörösek voltak. Volt egy saját fürdőszobám is, meg egy gardrób szoba is. A gardrób szobába lepakoltam a cuccaimat és a bőröndömből kiszedtem a neszesszeremet és a pizsamámat, amit Franciaországból kaptam. Ez volt a kedvencem. Elmentem lezuhanyozni, hogy lemossam magamról, azt a sok koszt, amit összeszedtem az úton. Kb. félóránát áztattam magamat a zuhany alatt. Nagyon jó esett a forró víz. Felöltöztem és fogat mostam csak utána tudtam elmenni, lefeküdni az idéglenes ágyamban. Nem tudtam elaludni, mert teljesen új hely volt számomra. Nagyon nehezen tudok elaludni új helyeken. De nem csak ez volt most a problémám, hanem a holnapi nap is. Holnap suli. Már most félek, hogy milyenek lesznek az emberek. Kedvesek? Bunkók? Közömbösek? Nem tudom. Majd holnap kiderül. Bekapcsoltam az ipodomat és a legnyugtatóbb számra tekertem és azt hallgattam, addig, míg el nem aludtam. Mély, álomtalan álomba estem.

A történetem: Határtalan boldogság 1. fejezet

Határtalan boldogság

1. fejezet


Camilla Wood vagyok Texasból. Anyámmal élek együtt, amióta elhagyta apám. Kicsi voltam, amikor elváltak. Anyámat választottam, mert Ő sokkal jobban törődött velem, nem úgy, mint apám. Anyám divattervező a Teen Vouge-nál, de engem kevésbé érdelek a divat, mint anyámat. Mindig lehordott, hogy miért ilyen egyszerű cuccokba járkálok, helyette hordhatnám azokat a ruhákat, amiket nekem szokott haza hozni a munkájából, hogy kedveskedjen nekem és ne azt higgyem, hogy nem törődik velem. Ő ilyen, de én így szeretem.
Egy nap, amikor anya hazaért a munkájából.
- Nagyon finomat főztél, Kicsim.- mosolygott rám anya és felszúrt a villájára még krumplit. Mivel anya korán reggel megy el dolgozni és késő este jön haza, ezért én szoktam magunktat ellátni étellel. Anya ragaszkodott hozzá, hogy majd hoz haza valami ennivalót, de visszautasítottam és meggyőztem, hogy had én főzzek, így legalább meg tanulok rendesen főzni is. Mint mindig, ma is én főztem a vacsorát.
- Köszönöm.- mondtam és egy mosolyt küldtem felé.
- És milyen volt a suli?- kérdezte anya két rágás között.
- Semmi érdekes nem történt. És neked milyen volt a napod?- kérdeztem.
- Nem is fogod elhinni.- ujjongott anya. –Képzeld el, hogy áthelyeztek Forksba, hogy én legyek ott a főnök, mert az előző főnök lelépett. Már néztem magunknak házat is és szerintem nagyon fog neked tetszeni, hogyha meglátod a házat. Nagyon gyönyörű. Óriási ablakai vannak és kétszintes. Külön „lakosztályod” lesz, Kicsim. Igaz ott állandóan esik az eső, de szerintem nagyon jól fogjuk érezni magunkat és ott is sok barátot szerzel majd. - ujjongott és alig bírt egyhelyben maradni.
- Micsoda? Elköltözünk innen?- döbbentem meg és kitágultak a szemeim a rémülettől. „Olyan sok jó barátom van itt és állandóan süt a nap. Nem akarok elmenni. Nem akarok egy új társaságba kerülni. Nem akarok egy esős helyre menni. Én a napot szeretem és nem az esőt. Nem akarok elköltözni innen.”- ordítottak a gondolataim.
- Tudom, Kicsim, hogy itt rengeteg barátod van, de ez csak egyszer adódik az életben és szeretném kihasználni ezt a remek lehetőséget. Ne haragudj rám. Kérlek.- kérlelt anya könnyes szemekkel, mert nem akart nekem rosszat, de szeretette ezt a remek alkalmat kihasználni.„Hihetetlen. Miért pont Forks? Miért nem Párizs? Legalább ott fejleszthetném a francia tudásomat. De nem. Miét éppen velem történik meg? Hogyha jobban belegondolok, akkor örömöt szerezhetek így anyának. Mindennél jobban szeretem az anyámat és akkor vagyok boldog, hogyha Ő is az.”- elmélkedtem el.
- Jól van. Nem haragszom rád. Végül is nem te tehetsz róla. És mikor indulunk?- adtam be a derekamat, hogy anya boldog lehessen.
- Vasárnap. Egy napunk van összecuccolni, szóval holnap reggel korán kelünk.- mondta mosolyogva, majd felállt az asztaltól, hogy elmossa a tányérját.
- Felmentem zuhanyozni és utána még megcsinálom a leckéket.- mondtam, majd felálltam az asztaltól és én is elmosogattam a tányéromat. Felmentem a szobámba, hogy előkészítsem a leckéket a tanulásra és magamat a zuhanyzásra. Miután elkészültem bementem a fürdőszobába lezuhanyozni. Félórán át áztattam magam, míg észrevettem, hogy olyan ráncos lett a bőröm, mint az öregeké. Miután lezuhanyoztam, felöltöztem és neki áltam megcsinálni a leckéket. Miután végeztem a házimmal csak utána jöttem rá, hogy nem kellett volna megcsinálni, mert elköltözünk, és többé nem fogok abba a suliba járni. Így feleslegesen csináltam meg. „Na, de mindegy. Lehet, hogy a Forksi gimiben még nem tanulták a többiek ezt az anyagot és én előnyt fogok élvezni. Juj, de jó lesz. Remélem még nem vették még.”- gondoltam. Mikor elvégeztem minden teendőmet lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Ezért addig hallgattam a kedvenc számomat az ipodomon, amíg el nem nyomott az álom. Reggel mikor felébredtem láttam, hogy még sötétség van, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy még nem kelt fel a Nap, de nem így történt. Mikor kinéztem a fedett erkélyemre láttam, hogy esik az eső. Közelebb mentem, hogy kinyissam az erkélyajtót, láttam, hogy nem esik, hanem szakad az eső. „ Hát nagyon jó.”- mondtam magamban dühösen. Reméltem, hogy amikor elköltözünk nem lesz ilyen az idő, de tévedtem. Texasban havonta egyszer vagy csak kétszer esik az eső. És vagyok olyan szerencsétlen, hogy kifogtam azt az időt. Lementem, hogy reggelizzek, de láttam, hogy nagyjából minden össze van pakolva. De anyát sehol se látom. Egésznap csak pakoltam a szobámat. Csak akkor vettem észre, hogy végeztem, amikor besötétedett. Bekapcsoltam a laptopomat, hogy elújságoljam a barátaimnak a szörnyű hírt. Mindenki megígértette velem, hogy mindennap hívjam majd fel, hogyhogy vagyok. Az összes barátomnak nagyon fogok hiányozni, hát még nekem ők… Miután végeztem a hírközléssel, elmentem lezuhanyozni. Mivel nem voltam éhes, ezért elmentem aludni. Nem telt bele pár percbe, már aludtam is.