Határtalan boldogság-5. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült, de nem jött több ihlet. Még egyszer sajnálom.:(

És tudom, hogy most pofátlan vagyok, de komikat kérek!!!:/

Előre is köszi a komikat. Dius xoxo

5. fejezet

Nem tudtam, hogy ki volt az, ezért kinyitottam a szememet, de nem láttam senkit. Észrevettem, hogy egy hideg kéz ér az arcomhoz, de nem láttam senkit a közelemben. „ Már megint ez a hülye játék. Nagyon nem tetszik ez nekem, sőt megrémít. Nagyon idegesít, hogy nem látok senkit, de érzem, hogy van itt valaki.”-gondoltam magamban. Lehet, hogy nem is nyitottam ki a szememet csak azt hittem, hogy kinyitottam. És valóban így volt. Annyira megrémisztett, hogy nem látok semmi, de sikerült kinyitnom a szememet. Annyira megrémültem, amikor kinyitottam a szememet, hogy majdnem sikítottam, de ugyan az a hideg kezet éreztem a számon. Edward keze volt az. „Hogy kerültem ide?”- kérdeztem kicsit kábán.
- Szia. –köszönt és egy mosollyal ajándékozott meg. Olyan gyönyörű hangja volt, mint a selyemnek a leglágyabb selyemnek. Bársonyos és dallamos hangja van.
- Hogy kerülök én ide? –kérdeztem még mindig kábán, de most nem a történtek miatt, hanem a hangja és a mosolya miatt.
- Én hoztalak ide, mert eltalált téged egy tollas ütő. –mondta mosolyogva. Olyan gyönyörű és még a mosolya is elbűvölő volt. „Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?”- tűnődtem magamban. Lassan felültem és meg akartam fogni a kezét, hogy megköszönjem azt, amit értem tett, de elhúzta a kezét. Újból megpróbáltam meg fogni a kezét, de most sokkal lassabb és óvatosabb voltam. De nem húzta el a kezét. Hagyta, hogy megérintsem. A keze jég hideg volt, de kellemesen jég hideg. A bőre bódító illatot árasztotta el a levegőbe és nagyon finom tapintású, de még is kicsit kemény volt. Nagyon óvatosan értem hozzá. Jóformán meg se érintettem meg a kezét, nem akartam ezzel is elijeszteni. Mikor újból hozzá értem, annyira elragadott az illata magával, hogy már nem akartam óvatos lenni, ezért megsimogattam lágyan a kezét, de valamilyen bizsergés foglyul ejtett. Gondolom megérezte a bizsergésemet és azért mosolyodott el. Nagyon zavarba hozott és elöntött a pír. Olyan vörös lettem, mint a rák és olyan forróak lettek a füleim, hogy az már fájt. Mire Ő is elmosolyodott és hozzá ért a kezünkhöz a másik kezével. Valamilyen bizsergés megint elfogott, de úgy éreztem, hogy ez nem tőlem jön. „Edward is ilyet érez, amikor hozzám ér?”-kérdezte az egyik gondolatom tőlem, de nem tudtam neki válaszolni, mert nem ismerem Edward Cullent. De nagy valószínűleg igen, mert tudom, hogy mit érzek és mikor. Biztosan, hogy Edwardtől jött. Nagyon boldog voltam, hogy Ő is így érez irántam, mint én. Szélesen elvigyorogtam magam, mire Ő egy ellenállhatatlan mosolyra húzta tökéletes ajkait. „Ő is ugyan úgy szeret engem?”- kérdezte még mindig az a kis gondolat. Most sem tudtam válaszolni neki.