Határtalan boldogság-6. fejezet

Remélem most sokkal több komikat írtok, mert így nem tudok írni, hogy nem tudom kinek tetszik vagy sem. Szóval MINDENKIT kérek arra, hogyha elolvassa írjon hozzá kritikát, mindegy, hogy jó vagy rossz csak írjon. És bocsánat, hogy csak ennyi lett, de rengeteg fellépésem és felkérésem lett most. Nagyon sajnálom! Remélem tetszeni fog nektek.(:

KOMIKAT!

6. fejezet

- Igen. –mondta és olyannyira elmosolyodott, hogy kilátszódtak gyönyörű, tökéletes, fehér fogai.
- Tessék? –kérdeztem összezavarodva.
- Semmi. – mondta közömbösen és le akarta zárni a témát, de nem hagytam.
- Akkor miért mondtad, hogy igen? –kérdeztem. „Nem is kérdeztem tőle semmit.”- tűnődtem magamban.
- Nem is. –mondta mosolyogva.
- Mi van? Neked telepatikus képességed van? – kérdeztem döbbentem, mert nem értettem semmit. De nem válaszolt semmit csak elkomorodott arccal engem bámult. Most már nem nézett engem, hanem kifejezetten bámult, ami nagyon zavarba ejtő tud lenni néha. „ Tényleg szeret engem?”-kérdezte most, már azaz idegesítő gondolat, de akár hogy is el akartam futni tőle mindig meg talált. Reménytelen volt elmenekülni előle.
- Igen. –mondta megint mosolyogva.
- Te a gondolatomban feltett kérdésemre válaszoltál? – kérdeztem döbbenten.
- Nem, nem válaszoltam semmire. –mondta és megint elkomorodott az arca. „Tehát nem szeret. Nem baj. Remélem majd lesz egy talpig úriember, aki teljes szívéből szeretni fog majd engem. Egyszer csak. Talán soha. Nem akarok egyedül élni és férj nélkül meghalni. Nem akarok olyan lenni, mint Anya. De kit érdekel a véleményem? Senkit. Csak egy lány vagyok, aki mindennél jobban szeret egyedül lenni, mint társaságban lenni. Egyedül lenni és olvasni.”
- Itt áll előtted. –mondta fülig érő mosollyal.
- Hogy mi? –kérdeztem döbbenten. – Te tudsz olvasnia gondolataimban? –kérdeztem. Elég valószínű, hogyha ilyen válaszokat mondd.
- Hát…- kezdte el, de nem fejezte be a mondatot. „Tényleg tudsz olvasni a gondolataimban?”- kérdeztem tőle nyugodtan, minthogyha azt kérdeztem volna tőle, hogy hol lakik.
- Ami azt illeti, igen. Tényleg tudok az emberek gondolataiban olvasni. –mondta.
- Miért nekem mondtad el? –kérdeztem tőle.
- Mert megbízok benned. –mondta mosolyogva.
- Ezt nem honnan tudod, hogy megbízható vagyok? –döbbentem meg.
- A gondolataidból. –mondta a félholdas mosolyával. „ Hát remek. Most már semmire se gondolhatok a közelébe. Ha csak…” –mérgelődtem magamban és egy ötlet jutott az eszembe. Simán meg tudom csinálni, hogy elrejtem a gondolataimat előle. De erről nem tudhat különben a tervemnek annyi.
- Tényleg megbízol bennem? –kérdeztem elpirulva.
- Igen. –mondta azzal a félholdas mosolyával.
- És most mire gondolok? –kérdeztem huncut mosollyal. Arra a legkedvesebb emlékemre gondoltam, amikor nagyon kicsi voltam és anya elvitt az első táncórámra. Mindig boldogság öntött el, hogyha erre az emlékemre gondoltam.
- Az első táncórádra gondolsz, amire anyukád kísért el. -mondta fülig érő szállal. „Tényleg tud mások gondolatában olvasni.” –állapítottam meg.
- Igen. –mosolygott.
- Az érdekel, hogy még mire vagy képes? –kérdeztem egy halvány érdeklődő mosollyal, amikor a gyerek néz az apjára, hogy fojtassa a mesét. De nekem ebben nem lehetett részem, mert amikor megszülettem rögtön elváltak a szüleim, mesélte anya.
- Túl kíváncsi vagy, de hogyha nagyon akarod, akkor majd idővel megtudod. –mondta azzal a mosollyal, amit már nagyon megszerettem. Felállt és kiment a WC-ből. „Nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mire képes. Nagyon fusztrál, hogy nem mondja el.” Kimentem a WC-ből átöltözni, mert már vége lett az órának. Nem telt el pár perc már jöttek is a lányok és kérdezősködtek, hogy mi történt, de én csak egy kurta válasszal válaszoltam nekik:
- Nem nagyon emlékszem semmire. –mondtam és nem is kérdezősködtek tovább. Szerencsére testnevelés volt az utolsó órám, így hamar haza mehettem.

Robert Pattinson Budapesten járt!!!

Robert Pattinson Budapesten járt!!! Ez elképesztő!!! :D

Pontosan március 28.-tól egészen április 6.-ig volt!

Egy szállodában szállt meg először névtelenül pár napra rá már hivatalossá is tette ezt.

A VI.ker.-ben és a VIII.ker.-ben forgatott!

A Bel Ami című filmet forgatta, ami 2011-ben kerül majd a vászonra!

Aki el tudott menni a forgatásárá az okosan tette, mert így nem hagyott i semmit.

De aki nem tudta megtenni, annak csináltam pár képet.

Fogadjátok sok szeretettel!!! :D

Még most sem tudom felfogni, hogy ott voltam és élőben láttam Robertet!

Ez elképesztő!

Szerintem, aki elment erre a forgatásra neki volt élete legnagyobb élménye eddigi életében.

Mert nekem igen. Valóra vált egy hatalmas álmom, csak sajna nem lehetett vele beszélgetni, pedig milyen jó lett volna. :(

Csak azt mondták a produkcerek, hogy nem léphet senkivel kommunikciós kapcsolatba, mert félnek, hogy a filmről valami ki fog derülni!

Szerintem sokan nem a filmről érdeklődtek volna, na, de mostmár mindegy.

És még egyszer fogadjátok sok szerettel a képeket, amiket készítettem a barátnőmmel a forgatáson!!! :D

Dius xoxo

Határtalan boldogság-5. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövidre sikerült, de nem jött több ihlet. Még egyszer sajnálom.:(

És tudom, hogy most pofátlan vagyok, de komikat kérek!!!:/

Előre is köszi a komikat. Dius xoxo

5. fejezet

Nem tudtam, hogy ki volt az, ezért kinyitottam a szememet, de nem láttam senkit. Észrevettem, hogy egy hideg kéz ér az arcomhoz, de nem láttam senkit a közelemben. „ Már megint ez a hülye játék. Nagyon nem tetszik ez nekem, sőt megrémít. Nagyon idegesít, hogy nem látok senkit, de érzem, hogy van itt valaki.”-gondoltam magamban. Lehet, hogy nem is nyitottam ki a szememet csak azt hittem, hogy kinyitottam. És valóban így volt. Annyira megrémisztett, hogy nem látok semmi, de sikerült kinyitnom a szememet. Annyira megrémültem, amikor kinyitottam a szememet, hogy majdnem sikítottam, de ugyan az a hideg kezet éreztem a számon. Edward keze volt az. „Hogy kerültem ide?”- kérdeztem kicsit kábán.
- Szia. –köszönt és egy mosollyal ajándékozott meg. Olyan gyönyörű hangja volt, mint a selyemnek a leglágyabb selyemnek. Bársonyos és dallamos hangja van.
- Hogy kerülök én ide? –kérdeztem még mindig kábán, de most nem a történtek miatt, hanem a hangja és a mosolya miatt.
- Én hoztalak ide, mert eltalált téged egy tollas ütő. –mondta mosolyogva. Olyan gyönyörű és még a mosolya is elbűvölő volt. „Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?”- tűnődtem magamban. Lassan felültem és meg akartam fogni a kezét, hogy megköszönjem azt, amit értem tett, de elhúzta a kezét. Újból megpróbáltam meg fogni a kezét, de most sokkal lassabb és óvatosabb voltam. De nem húzta el a kezét. Hagyta, hogy megérintsem. A keze jég hideg volt, de kellemesen jég hideg. A bőre bódító illatot árasztotta el a levegőbe és nagyon finom tapintású, de még is kicsit kemény volt. Nagyon óvatosan értem hozzá. Jóformán meg se érintettem meg a kezét, nem akartam ezzel is elijeszteni. Mikor újból hozzá értem, annyira elragadott az illata magával, hogy már nem akartam óvatos lenni, ezért megsimogattam lágyan a kezét, de valamilyen bizsergés foglyul ejtett. Gondolom megérezte a bizsergésemet és azért mosolyodott el. Nagyon zavarba hozott és elöntött a pír. Olyan vörös lettem, mint a rák és olyan forróak lettek a füleim, hogy az már fájt. Mire Ő is elmosolyodott és hozzá ért a kezünkhöz a másik kezével. Valamilyen bizsergés megint elfogott, de úgy éreztem, hogy ez nem tőlem jön. „Edward is ilyet érez, amikor hozzám ér?”-kérdezte az egyik gondolatom tőlem, de nem tudtam neki válaszolni, mert nem ismerem Edward Cullent. De nagy valószínűleg igen, mert tudom, hogy mit érzek és mikor. Biztosan, hogy Edwardtől jött. Nagyon boldog voltam, hogy Ő is így érez irántam, mint én. Szélesen elvigyorogtam magam, mire Ő egy ellenállhatatlan mosolyra húzta tökéletes ajkait. „Ő is ugyan úgy szeret engem?”- kérdezte még mindig az a kis gondolat. Most sem tudtam válaszolni neki.