Határtalan boldogság
1. fejezet
Camilla Wood vagyok Texasból. Anyámmal élek együtt, amióta elhagyta apám. Kicsi voltam, amikor elváltak. Anyámat választottam, mert Ő sokkal jobban törődött velem, nem úgy, mint apám. Anyám divattervező a Teen Vouge-nál, de engem kevésbé érdelek a divat, mint anyámat. Mindig lehordott, hogy miért ilyen egyszerű cuccokba járkálok, helyette hordhatnám azokat a ruhákat, amiket nekem szokott haza hozni a munkájából, hogy kedveskedjen nekem és ne azt higgyem, hogy nem törődik velem. Ő ilyen, de én így szeretem.
Egy nap, amikor anya hazaért a munkájából.
- Nagyon finomat főztél, Kicsim.- mosolygott rám anya és felszúrt a villájára még krumplit. Mivel anya korán reggel megy el dolgozni és késő este jön haza, ezért én szoktam magunktat ellátni étellel. Anya ragaszkodott hozzá, hogy majd hoz haza valami ennivalót, de visszautasítottam és meggyőztem, hogy had én főzzek, így legalább meg tanulok rendesen főzni is. Mint mindig, ma is én főztem a vacsorát.
- Köszönöm.- mondtam és egy mosolyt küldtem felé.
- És milyen volt a suli?- kérdezte anya két rágás között.
- Semmi érdekes nem történt. És neked milyen volt a napod?- kérdeztem.
- Nem is fogod elhinni.- ujjongott anya. –Képzeld el, hogy áthelyeztek Forksba, hogy én legyek ott a főnök, mert az előző főnök lelépett. Már néztem magunknak házat is és szerintem nagyon fog neked tetszeni, hogyha meglátod a házat. Nagyon gyönyörű. Óriási ablakai vannak és kétszintes. Külön „lakosztályod” lesz, Kicsim. Igaz ott állandóan esik az eső, de szerintem nagyon jól fogjuk érezni magunkat és ott is sok barátot szerzel majd. - ujjongott és alig bírt egyhelyben maradni.
- Micsoda? Elköltözünk innen?- döbbentem meg és kitágultak a szemeim a rémülettől. „Olyan sok jó barátom van itt és állandóan süt a nap. Nem akarok elmenni. Nem akarok egy új társaságba kerülni. Nem akarok egy esős helyre menni. Én a napot szeretem és nem az esőt. Nem akarok elköltözni innen.”- ordítottak a gondolataim.
- Tudom, Kicsim, hogy itt rengeteg barátod van, de ez csak egyszer adódik az életben és szeretném kihasználni ezt a remek lehetőséget. Ne haragudj rám. Kérlek.- kérlelt anya könnyes szemekkel, mert nem akart nekem rosszat, de szeretette ezt a remek alkalmat kihasználni.„Hihetetlen. Miért pont Forks? Miért nem Párizs? Legalább ott fejleszthetném a francia tudásomat. De nem. Miét éppen velem történik meg? Hogyha jobban belegondolok, akkor örömöt szerezhetek így anyának. Mindennél jobban szeretem az anyámat és akkor vagyok boldog, hogyha Ő is az.”- elmélkedtem el.
- Jól van. Nem haragszom rád. Végül is nem te tehetsz róla. És mikor indulunk?- adtam be a derekamat, hogy anya boldog lehessen.
- Vasárnap. Egy napunk van összecuccolni, szóval holnap reggel korán kelünk.- mondta mosolyogva, majd felállt az asztaltól, hogy elmossa a tányérját.
- Felmentem zuhanyozni és utána még megcsinálom a leckéket.- mondtam, majd felálltam az asztaltól és én is elmosogattam a tányéromat. Felmentem a szobámba, hogy előkészítsem a leckéket a tanulásra és magamat a zuhanyzásra. Miután elkészültem bementem a fürdőszobába lezuhanyozni. Félórán át áztattam magam, míg észrevettem, hogy olyan ráncos lett a bőröm, mint az öregeké. Miután lezuhanyoztam, felöltöztem és neki áltam megcsinálni a leckéket. Miután végeztem a házimmal csak utána jöttem rá, hogy nem kellett volna megcsinálni, mert elköltözünk, és többé nem fogok abba a suliba járni. Így feleslegesen csináltam meg. „Na, de mindegy. Lehet, hogy a Forksi gimiben még nem tanulták a többiek ezt az anyagot és én előnyt fogok élvezni. Juj, de jó lesz. Remélem még nem vették még.”- gondoltam. Mikor elvégeztem minden teendőmet lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Ezért addig hallgattam a kedvenc számomat az ipodomon, amíg el nem nyomott az álom. Reggel mikor felébredtem láttam, hogy még sötétség van, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy még nem kelt fel a Nap, de nem így történt. Mikor kinéztem a fedett erkélyemre láttam, hogy esik az eső. Közelebb mentem, hogy kinyissam az erkélyajtót, láttam, hogy nem esik, hanem szakad az eső. „ Hát nagyon jó.”- mondtam magamban dühösen. Reméltem, hogy amikor elköltözünk nem lesz ilyen az idő, de tévedtem. Texasban havonta egyszer vagy csak kétszer esik az eső. És vagyok olyan szerencsétlen, hogy kifogtam azt az időt. Lementem, hogy reggelizzek, de láttam, hogy nagyjából minden össze van pakolva. De anyát sehol se látom. Egésznap csak pakoltam a szobámat. Csak akkor vettem észre, hogy végeztem, amikor besötétedett. Bekapcsoltam a laptopomat, hogy elújságoljam a barátaimnak a szörnyű hírt. Mindenki megígértette velem, hogy mindennap hívjam majd fel, hogyhogy vagyok. Az összes barátomnak nagyon fogok hiányozni, hát még nekem ők… Miután végeztem a hírközléssel, elmentem lezuhanyozni. Mivel nem voltam éhes, ezért elmentem aludni. Nem telt bele pár percbe, már aludtam is.
1. fejezet
Camilla Wood vagyok Texasból. Anyámmal élek együtt, amióta elhagyta apám. Kicsi voltam, amikor elváltak. Anyámat választottam, mert Ő sokkal jobban törődött velem, nem úgy, mint apám. Anyám divattervező a Teen Vouge-nál, de engem kevésbé érdelek a divat, mint anyámat. Mindig lehordott, hogy miért ilyen egyszerű cuccokba járkálok, helyette hordhatnám azokat a ruhákat, amiket nekem szokott haza hozni a munkájából, hogy kedveskedjen nekem és ne azt higgyem, hogy nem törődik velem. Ő ilyen, de én így szeretem.
Egy nap, amikor anya hazaért a munkájából.
- Nagyon finomat főztél, Kicsim.- mosolygott rám anya és felszúrt a villájára még krumplit. Mivel anya korán reggel megy el dolgozni és késő este jön haza, ezért én szoktam magunktat ellátni étellel. Anya ragaszkodott hozzá, hogy majd hoz haza valami ennivalót, de visszautasítottam és meggyőztem, hogy had én főzzek, így legalább meg tanulok rendesen főzni is. Mint mindig, ma is én főztem a vacsorát.
- Köszönöm.- mondtam és egy mosolyt küldtem felé.
- És milyen volt a suli?- kérdezte anya két rágás között.
- Semmi érdekes nem történt. És neked milyen volt a napod?- kérdeztem.
- Nem is fogod elhinni.- ujjongott anya. –Képzeld el, hogy áthelyeztek Forksba, hogy én legyek ott a főnök, mert az előző főnök lelépett. Már néztem magunknak házat is és szerintem nagyon fog neked tetszeni, hogyha meglátod a házat. Nagyon gyönyörű. Óriási ablakai vannak és kétszintes. Külön „lakosztályod” lesz, Kicsim. Igaz ott állandóan esik az eső, de szerintem nagyon jól fogjuk érezni magunkat és ott is sok barátot szerzel majd. - ujjongott és alig bírt egyhelyben maradni.
- Micsoda? Elköltözünk innen?- döbbentem meg és kitágultak a szemeim a rémülettől. „Olyan sok jó barátom van itt és állandóan süt a nap. Nem akarok elmenni. Nem akarok egy új társaságba kerülni. Nem akarok egy esős helyre menni. Én a napot szeretem és nem az esőt. Nem akarok elköltözni innen.”- ordítottak a gondolataim.
- Tudom, Kicsim, hogy itt rengeteg barátod van, de ez csak egyszer adódik az életben és szeretném kihasználni ezt a remek lehetőséget. Ne haragudj rám. Kérlek.- kérlelt anya könnyes szemekkel, mert nem akart nekem rosszat, de szeretette ezt a remek alkalmat kihasználni.„Hihetetlen. Miért pont Forks? Miért nem Párizs? Legalább ott fejleszthetném a francia tudásomat. De nem. Miét éppen velem történik meg? Hogyha jobban belegondolok, akkor örömöt szerezhetek így anyának. Mindennél jobban szeretem az anyámat és akkor vagyok boldog, hogyha Ő is az.”- elmélkedtem el.
- Jól van. Nem haragszom rád. Végül is nem te tehetsz róla. És mikor indulunk?- adtam be a derekamat, hogy anya boldog lehessen.
- Vasárnap. Egy napunk van összecuccolni, szóval holnap reggel korán kelünk.- mondta mosolyogva, majd felállt az asztaltól, hogy elmossa a tányérját.
- Felmentem zuhanyozni és utána még megcsinálom a leckéket.- mondtam, majd felálltam az asztaltól és én is elmosogattam a tányéromat. Felmentem a szobámba, hogy előkészítsem a leckéket a tanulásra és magamat a zuhanyzásra. Miután elkészültem bementem a fürdőszobába lezuhanyozni. Félórán át áztattam magam, míg észrevettem, hogy olyan ráncos lett a bőröm, mint az öregeké. Miután lezuhanyoztam, felöltöztem és neki áltam megcsinálni a leckéket. Miután végeztem a házimmal csak utána jöttem rá, hogy nem kellett volna megcsinálni, mert elköltözünk, és többé nem fogok abba a suliba járni. Így feleslegesen csináltam meg. „Na, de mindegy. Lehet, hogy a Forksi gimiben még nem tanulták a többiek ezt az anyagot és én előnyt fogok élvezni. Juj, de jó lesz. Remélem még nem vették még.”- gondoltam. Mikor elvégeztem minden teendőmet lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Ezért addig hallgattam a kedvenc számomat az ipodomon, amíg el nem nyomott az álom. Reggel mikor felébredtem láttam, hogy még sötétség van, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy még nem kelt fel a Nap, de nem így történt. Mikor kinéztem a fedett erkélyemre láttam, hogy esik az eső. Közelebb mentem, hogy kinyissam az erkélyajtót, láttam, hogy nem esik, hanem szakad az eső. „ Hát nagyon jó.”- mondtam magamban dühösen. Reméltem, hogy amikor elköltözünk nem lesz ilyen az idő, de tévedtem. Texasban havonta egyszer vagy csak kétszer esik az eső. És vagyok olyan szerencsétlen, hogy kifogtam azt az időt. Lementem, hogy reggelizzek, de láttam, hogy nagyjából minden össze van pakolva. De anyát sehol se látom. Egésznap csak pakoltam a szobámat. Csak akkor vettem észre, hogy végeztem, amikor besötétedett. Bekapcsoltam a laptopomat, hogy elújságoljam a barátaimnak a szörnyű hírt. Mindenki megígértette velem, hogy mindennap hívjam majd fel, hogyhogy vagyok. Az összes barátomnak nagyon fogok hiányozni, hát még nekem ők… Miután végeztem a hírközléssel, elmentem lezuhanyozni. Mivel nem voltam éhes, ezért elmentem aludni. Nem telt bele pár percbe, már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése